Bányász-sztrájk a máza-szászvári szénbányában

A sztrájk 1952-53 körül lehetett, a pontos évszámra nem emlékszem, de erről biztos vannak feljegyzések. Ezt a történetet Lajos bácsi nyugdíjas bányamérnök mesélte nekem 1988-89 körül:

A sztrájk a rossz munkakörülmények és a rossz ellátás miatti elégedetlenség miatt tört ki a bányászok között. Lajos bácsi nem volt szervezője a sztrájknak, de mint felelős munkahelyi vezetőt, őt vitték el. Bonyhádon az AVO pincéjében bezárták egy szekrénybe és forró gőzt fúvattak rá (lehet, hogy valami fertőtlenítő kamrát használtak emberkínzásra), amíg el nem ájult. Akkor fellocsolták, majd vissza a kamrába. Az AVO-s parancsnok neve Farkas Vladimir volt, Farkas Mihály hadügyminiszter fia. (Apa és fia viselt dolgai ma már megtalálhatóak a történelemkönyvekben.)

A rendszerváltás idején a Pécs-Baranyai Értelmiségi Klub rendezésében meghívták Farkas Vladimirt egy előadóestre, ahol a Pécsi Ifjúsági Ház zsúfolásig telt nagytemében másfél órán keresztül zavarosan beszélt, többször hangoztatta, hogy őt ártatlanul meghurcolták (a kommunisták időnként egymást is börtönbe zárták) és hogy ő soha nem bántott senkit. Ott ültem és hallgattam ezt a szöveget, miközben pár héttel korábban mesélte el Lajos bácsi, hogy mit csináltak vele Bonyhádon az AVO börtönében. (Lajos bácsit jobbnak láttam nem elhívni az előadásra.) Farkas Vladimir megnyilvánulása iskolapéldája volt az elkövetett bűn elfedésének, olyannyira el akarta takarni a tetteit, hogy a végén még valószínű maga is elhitte saját magáról, hogy ártatlan, de az egész emberen érződött egy zavartság, személyiségtorzulás.

Lajos bácsi ezzel szemben 70 éven túl is jókedélyű, kiegyensúlyozott öregúr volt, sokan szerették.