Miért nem volt Pécsett sortűz 1956-ban?

1956. október 24-29 között számtalan vidéki településen dördült el fegyvertelen tüntetőkre leadott sortűz: az ismertebb mosonmagyaróvári, esztergomi, salgótarjáni vérengzésekkel együtt összesen 61 sortűzre került sor az országban: Székesfehérvár, Baj, Berzence, Gödöllő, Győr, Kalocsa, Kiskunhalas, Kecel, Kecskemét, Miskolc, Nagykanizsa, Örkény, Sopron, Szeged, Tata, Tiszakécske,Várpalota, Zalaegerszeg…

A legtöbb sortűz hasonló forgatókönyv szerint esett meg: a békésen tüntető, fegyvertelen tömeget egy alkalmas helyen - nagyobb téren - várták a fegyveresek, majd felszólítás nélkül lőni kezdték az embereket, válogatás nélkül gyilkolták a felnőtteket, nőket, gyerekeket…

A több száz halott és sebesült között számos asszony és gyerek is volt. Az áldozatok közül sokan hátulról kaptak lövést.

Minden esetben kizárható az indokolt – önvédelemből történő – fegyverhaszálat. Talán a legszörnyűbb eset Tiszakécskén esett meg, ahol a templom előtt gyülekező tömegre egy magyar honvédségi MIG 15-ös vadászrepülőgép nyitott tüzet: 17 halott és 110 sebesült maradt utána. Az esetet egy másik vadászpilóta leírta visszaemlékezéseiben, lehet tudni a pilóta és a tűzparancsot kiadó parancsnok nevét is, a könyv Magyarországon jelent meg, könyvtárból kölcsönözhető. Mint tudjuk ítélet, felelősségre vonás nem történt ebben az esetben sem. De nem erről van most szó, térjünk a tárgyra:

Miért nem volt Pécsett sortűz?

Október 25-én (más forrás szerint 24-én) hatalmas tömeg gyülekezett a 48-as téren és itt most átadom a szót egy szemtanúnak, aki tíz éves kisdiákként volt jelen: „mindenki boldog volt, férfiak, nők gyerekek, mellettem állt a később színésznőként Jászay Joli néni néven ismertté vált tanárnő, aki az egész osztályát elhozta az iskolából. Az egyetemről hoztak ki egy asztalt, arra állt fel valaki verset szavalni, szó sem volt ott erőszakról, mindenki békésen és boldogan ünnepelt. Aztán egyszer csak egyetemisták jöttek és sietve mindenkit távozásra szólítottak föl és akkor magam is megláttam: a 48-as tér déli oldalán lévő épület tetején a rohamsisakos, fegyveres ávósokat, máig emlékszem az állványra szerelt golyószórókra…”

De miért nem lőttek?

Az az ávós parancsnok, akinek a tűzparancsot ki kellett volna adni, ezt nem tette meg.
A jutalma ezért 1957-ben bíróság, letöltött börtönbüntetés volt. Így elmondhatjuk, hogy az ávós parancsnokok közül egyedül az került börtönbe, aki nem lőtt.

Orosz tankok a 48-as téren a forradalom leverésekor

2012. okt. 30.

Kedves …!

Ma voltam egy előadáson, Rozs András levéltáros (ennek a kornak a kutatója) tartotta az 56-os pécsi eseményekről.

A következőt mondta el arról a bizonyos 48-as téri tüntetésről, amin Te is ott voltál, és amiről múlt évben beszéltél nekem:

Az a bizonyos tüntetés, 1956 október 25-én volt Pécsett a 48-as téren, ugyanazon a napon, mint Budapesten a Kossuth téri vérengzés. 

Az Uránbányából jött be egy nagy tüntető tömeg a 48-as térre az ÁVH laktanya elé és követelték a laktanya kinyitását. Az orvos egyetemisták

azonban, akik a 48-as téri Mór kollégiumban laktak, korábban látták, hogy az AVH épületében homokzsákokat tettek az ablakokba és

géppuskafészkeket építettek. Gyorsan kiadták a jelszót, hogy vonuljon a tömeg a Király utcán keresztül a Kossuth térre, így sikeresen

elterelték a felvonulást a 48-as térről. Az AVH-s parancsnok, akit Brodacs Györgynek hívtak, nem adott tűzparancsot.

Ez teljesen egyezik azzal, amit Te is mondtál.

Annak ismeretében, hogy 56-ban közel 50 helyszínen volt sortűz - szinte minden nagyvárosban - igen nagy a valószínűsége annak, hogy Pécsett is a többihez hasonló 

forgatókönyv készült, mint Mosonmagyaróváron, vagy Salgótarjánban: valaki  felbujtotta a fegyvertelen tömeget, hogy vonuljon a géppuskák csöve elé.

Nem lehet tudni, hogy az AVH parancsnok késlekedett a tűzparancs kiadásával, vagy nem is állt szándékában lövetni, mi történt volna később, ha a tömeg nem vonul el, 

de az tény, hogy nem lőttek. Brodacs György parancsnok a későbbiekben is igyekezett a felkelőkkel feszültségmentes kapcsolatot kialakítani.

Ennyit tudtam meg, emlékezve az 56 évvel ezelőtti eseményekre

…

Epilógus:

Adatközlőm 50 évvel később 2006. október 23-án Budapesten ünnepelt a belvárosban a családjával. Alig kerülte el, hogy letiporják ….de ez már egy másik történet.

^{Hol voltak sortüzek 56-57-ben?}

^{http://www.56osszovetseg.hu/index.php?mit=hir&hid=14}

^{Sortüzek vidéken:}

^{http://tortenelemportal.hu/2009/10/1956-oktober-26-kegyetlen-sortuzek-videken/}

Ahol a Tiszakécskei repülőgépes támadásról olvasni lehet:

Vázsonyi Miklós: Elmaradt felszállás [repülős morzsák egy nyugállományú elfogó vadászpilóta emlékeiből]