Egyenruhás temetés

A létező szocializmus időszakából származik az alábbi történet, délkeleti szomszédunknál járunk a 70-es évek végén. Adatközlőm akkor fiatal gyerek volt, Petrozsényban laktak, ami egy nagy bányászváros a Zsil völgyében. Mint minden bányásztelepülés, ez is kevert lakosságú volt, sok székely és magyar is odatelepült a munkalehetőség miatt, de ez most történetünk szempontjából érdektelen. Halljuk a visszaemlékezést!

„Bújócskáztunk, nagy csapat gyerek, fiúk és lányok, ment a viháncolás sötétedésig. A temető mellett játszottunk, a kidőlt-bedőlt kerítésen át lehetett menni. Már eléggé késő este volt és a sötétben egyszer csak fényeket láttunk távolabb a temetőben. Persze nagyon megijedtünk, a lányok és a kisebbek rögtön hazamentek, de mi egy barátommal ketten elindultunk, hogy megnézzük mi az. Sírtól sírig lopakodtunk a fények felé. Amikor közelebb értünk, megláttuk, hogy a zseblámpák fénye egyenruhás alakokra esik, megcsillant a fény a sapkarózsákon. Temettek. Egyenruhás rendőrök földeltek el valakit éjszaka a temetőben jeltelen sírba. Nagyon féltünk, de sikerült észrevétlenül eltűnnünk. Kiérve a sírok közül azért elmentünk a temető bejáratához és ott láttunk egy rendőrségi Aro-t. Tudni kell, hogy a keskeny és meredek utakon autóval nem lehetett fölmenni a sírokhoz, az autókat mindig a bejáratnál kellett hagyni. Az a rendőrautó azoké volt, akik fönt ástak. Sokat hallottunk arról gyerekként, hogy emberek tűnnek el a hatóságok kezei között, arról is hallottam, hogy előfordul, a temetőben a gondnok talál új sírhantokat amiről jobb, ha nem szól senkinek. Most a saját szememmel láttam, hogyan megy ez.”